Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

2012. november 28., szerda

:-.

-Régen annyira jó volt. Nem voltam ennyire elkeseredve. 
-Pedig de. Emlékszem,mikor mondtad hogy inkább meghúzod magad a legporosabb,legsötétebb szobának a sarkába,ahol még a világosság sem ér el hozzád.
- Megtehettem volna.De nem tettem.Küzdeni akartam. Most nem akarok. Még is muszáj.
- De ugyanígy szét voltál esve.
- Az lehet,de legalább én dönthettem ,hogy összerakom-e magam,nem pedig rám erőltették.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése