Az utolsó könnycsepp,ami az arcomról lepereg.
Nem fájdalomból,nem haragból,szeretetből.
Önzetlen törődéssel engedlek utadra,és egy hatalmas marok szeretettel.
Muszáj emlékezned rám,arra,aki a világot átölelve szorított magához téged is.
Én sosem adtalak fel,úgy igazán,te pedig sosem harcoltál az ellenségeddel,és önmagaddal,ahogy kellett volna.
Nem várok egyetlen szóra sem,egyetlen pillantásra sem.Lehajtott fejjel lépkedjünk el a másik mellől.
Ez az egyetlen amit tehetünk.
Az egyetlen dolog amink maradt,amit még sikerült megőrizni.
Az önzetlen szeretet,ami együtt kimentett minket,külön pedig lassanként elsorvasztott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése