Tudom,hogy nehéz lesz.. hogy sokáig fájni fog,és talán soha nem felejtelek el..de most elsétálok csendben,remélve ;egyszer majd meglátod, hogy én mindent feladtam volna érted. Egyszer majd rájössz, hogy nekem az volt a legfontosabb ,hogy te boldog légy..remélem eszedbe jut,ahogy ott hagytalak,te pedig csak tétlenül nézted ,ahogy távolodom. Egyszer talán majd rájössz, hogy engem kellett volna marasztalnod,nem azt,aki nem is akart maradni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése