Azt hiszem,rájöttem a felejtés titkának nyitjára. Egy dal,egy szó,egy érintés,újra és újra felidézi,a szívünk egy eldugott darabjában azt a személyt,akit valaha nagyon szerettünk.Eszünkbe jutnak a helyek,a színek,minden. Az,hogy milyen rendben volt,akkoriban az életünk. Tudod,ilyenkor minden egybe mosódik,minden másodpercekbe van besűrítve.Nem akarom,hogy előjöjjön,nem akarok rajta bánkódni. De ez is olyan pillanat,amit újra át kell élnem,addig,ameddig nem törődöm bele a múltamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése