Üveg darabokat láttam magam körül.Mindenütt egy-egy visszakaphatatlan emlék foszlány hever. Nem volt erőm a hideg,nyirkos földről felszedni. Nem is akartam..
A mai nap,viszont más volt. Eldöntöttem magamban,hogy igen is,ami jó emlék,az jó is marad örökre.Ami pedig értéktelen,az úgy se számít az idők múlásával.
Azt kívántam,hogy velem legyél,mikor rád volt szükségem.
De ez is megváltozott.
Az üveg darabokat összegyűjtöttem,és egy szépen megmunkált ládikóba tettem. Örökre velem marad a világod,és az emlékek,és amiket tőled kaptam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése