Valóban őt szereted? Azt, amit látsz, azt, amit gondolsz, vagy tényleg őt? Azt, amit ő valójában tud adni? Persze, látni mindent bele lehet a másikba, képzelni, beletölteni, anélkül, hogy ő kérte volna, vagy engedné. Talán nem is tud róla, közben meg te már rég eldöntötted, hogy ő pont az, aki neked kell. Aztán meg nem is. De egyszer majd megtanulod, rájössz, hogy ne akard mindenkire ráhúzni a szeretetedet. Nem kell az mindenkinek. Érezni fogod, hogy ki érdemli meg, és ki az, akinek szüksége is van rá. Tanuld meg nem osztogatni feleslegesen - egyébként is. Kinek van arra energiája?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése