Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

2014. január 7., kedd

853.


👅

Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmiből is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. Miért ne épülhetne fel. Minden az agyad döntése. Ő szüli, ő rajzolja, ő teszi azzá, ami majd téged tesz boldoggá. Csak tudnod kell, hogy mi az. Meg kell ismerned magad, és bizony ahhoz nem lesz elég pár nap. Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad. Mert mi más értelme lenne az életnek? Hozd ki azt, ami benned van, ne rejtegesd, szeresd, vállald fel, dolgozz rajta, mutasd meg. Idővel megéri majd. Nézd meg. Ők mind messziről tettek arra, hogy ki mit gondol róluk. Kihozták azt, ami bennük van, és most millióan figyelik a napjaikat és a munkásságukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése