916.

Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian. Arra a pillanatra, amikor valami megmozdul benned, talán ezért is olyan meghatározó az a pillanat. Persze magadhoz szorítanád és el sem engednéd, közben meg lehet, hogy más lesz alkalmas arra, hogy hosszabb időn át, bátran, félelem nélkül meg is élhesd ezeket az érzéseket. Szóval ha menni akar, csak hagyd. Nincs rá szükséged.