Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

2014. augusztus 25., hétfő

1073.


live, laugh, love | via Tumblr

Vannak dolgok, amiknek egyszerűen meg kell történniük.Néha olyan dolgok után futunk, melyeket nem is értünk, csak belül mélyen teljes meggyőződéssel tudjuk, hogy nekünk most ez kell. Aztán valami történik, valami közbejön. Valami, amire senki nem számított. és észrevétlen elfelejtjük, szemünket becsukjuk, és más válik fontossá. Azt érezzük, hogy most minden bizonnyal arra kell mennünk. Nem látjuk át a rendszert. de vannak olyan pontok, vannak olyan találkozások, melyek az élet térképén elkerülhetetlenek. Ha nem most, akkor pár év múlva, de megvalósul. Vannak olyan csókok, melyeknek meg kell történnie. Mindegy mikor, de fel kell abból a kötelékből oldoznunk egymást. Sokszor már semmit nem jelent. Mert csak egy régi vágy törte magának ezt az utat ide. Pont ide kellett találni. Az idő relatív. Mindegy mikor történik meg, de létre kellett jönnie. A rendszer hibátlanul működik, és a karmának különböző trükkjei vannak ellenünk. Értünk. A dolgok megvalósulnak, és csak mi érezzük úgy, hogy ennek nem most lett volna itt az ideje. Nem értjük, hogy miért nem akkor, mikor akkora lánggal égtünk. Akár boldogok is lehettünk volna. De ez butaság. Nem így volt elrendelve. Aztán szépen lassan, mint egy apró kapcsoló gomb, átváltasz. Az életed attól a ponttól kezdve sínre kerül. Mert csak így lehetett egész. A dolgok megtalálják a medrüket. És rájössz, hogy csak ennyi dolgotok volt egymás életében. Lezárni és beindítani valamit. És igen, attól a naptól boldogok voltunk. Nem együtt. De ennyi hiányzott, hogy hazataláljunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése