Az a legszörnyűbb mikor az emberek ki-be sétálnak az életünkből. Amikor senki sem marad,hogy összeszedje az apró darabkákat amik maradtak belőlünk, hisz ők csak köszönnek,és tovább állnak. Ez a szerepük,se több se kevesebb. Kár értük sírni,szomorkodni, mert nem érnek annyit. És ha erre rájössz,nem engeded többé magadhoz közel azokat, akik csak átszaladnak a szíveden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése